Wellness. Jakuzzi. Nagyhasú vendégek frotírköpenyben csoszogtak a medence szélén, unatkozó gyerekek nyomogatták az ipadjeiket a nyugágyakon és egy szerelmes pár csókolózott a bugyborékoló klóros vízben. Itt ismerkedtem meg Deniszával. Egy vidéki csallóközi nagymedencéjében úsztam, miközben ő és barátja a jakuzziban ültek. Egy idő után beültünk melléjük a férjemmel.
– Hát nem ismersz meg, Kati? – kérdezte a fickó én meg törölgettem a szemem, de nem rémlett semmi. Csak később esett le, hogy ő az egyike annak a matematika – fizika szakos bandának, akikkel még az egyetem alatt sokat lógtunk.
Denisza a jakuzziban mesélt először a Pozsonyban Dolgozó Magyarokról és ott hívott meg magukboz, hogy tartsak könyvbemutatót. Vérprofin megszervezték az estet (mindig nagyot mosolygok, hogy pár lelkes ember, aki szabadidejében ingyen, csak úgy, hobbiból szervez egy irodalmi estet, általában sokkal jobban megoldja, gödülékenyebben mennek a szervezési folyamatok és többen is jönnek el, mintha azok szerveznék, akiknek ez Pozsonyban a dolguk lenne, hiszen pénzt, fizetést és szépkártyát kapnak érte.
Pozsonyban Dolgozó Magyarok
Pozsonyban a hivatalos adatok szerint pár tízezer magyar él. A város pár százaléka magyar, 2 magyar nyelvű ovoda működik és egy gimnázium. Működik a CSEMADOK ( Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete) az idejemúlt, borzalmas nevük ellenére aktívak, főleg az idősebb korosztály, a nyugdíjasoknak szerveznek magyar programokat. A felvidéki magyar diákok aktívak, őket a Diákhálozat tömöríti össze. Rajtuk kívül létezik több magyar tömörülés is, de a Pozsonyban Dolgozó Magyarok (PDM) azért is érdekesek, mert nem képezik semmilyen politikai párt holdudvarát. Ha három jelzővel kéne leírnom őket: mai, pátosz mentes, kúl.Egyszer egy magyarországi ismerősömnek beszéltem a szlovákiai magyar barátaimról, amikor visszakérdezett, hogy ő sosem értette, hogy miért kell nyelv és nemzetiség szerint barátokat válogatni. Nem válogatunk, nem különböztetünk meg, csak egyszerűen jobb a „hasonszőrűek” közt lógni, válaszoltam neki. Olyanok közt, aki félszavakból is értik egymást, Kofolát isznak és ismerik a magyar filmeket. Akik zsuvacskát rágnak és tyeplákiban kapálnak, de a magyar slágereket is ismerik. Akik mellett nem kell ragozni, előre gondolkodni, hogy kell e „si – sa”. Ha leülsz egy fevidéki mellé és elkezdtek beszélgetni, tuti, hogy 20 perc múlva találtok egy közös ismerőst. Sőt, ha kortársak vagytok, akkor biztos lehetsz benne, hogy ott volt azon a pozsonyi „magyarbulin”, ahol te is, vagy a bősi búcsúban, van Gombaszögön. Kis közösség tagjának lenni ezért is nagyszerű.
Egy egyszerű facebook posztból született az ötlet, amikor egy fiatal nő felírta, hogy „van valami olyan magyar kör Pozsonyban, ahol az itt dolgozók gyűlnek össze?” erre jön a sok komment, hogy nincs, de milyen jó lenne, ha lenne. Meg is alapították. Kultúrális rendezvényeket szerveznek, színházba járnak közösen és szerveztek már rapid randit is. Olyan csoportot hoztak létre, ami nem csak a nyugdíjasokból és diákokból, hanem főleg aktív 25-40-es korosztályból áll. Nem csak singlik, hanem családos és idősebb tagjaik is vannak.
Jelenleg több mint 1700 tagjuk van, 100-150 aktív, aki rendszeresen jár a programjaikra. „Túrazni járunk a Tátrába, Alpokba és más hegyi terepekre, bicajjal és motorral is, közös nyári kirándulásokat, házibulikat, könyvbemutatókat, póker és társasjátekesteket szervezünk.” – mondja Kókai Denisza a vezetőség egyik buzgó tagja, aki már a PDM első gondolatátánál jelen volt és azóta is aktív szervező.
„Több barátunkon, magyar ismerősünkön láttuk, hogy miután Pozsonyba költöztek, nem érzik jól magukat a nagyvárosban. Általában azért, mert vidékről jöttek és nem ismernek senkit, nincs egy ismerős arc az utcán, a munkaidő után csak a sorozatok maradnak. Idegennek és elveszettnek érzik sokan magukat. A mi célunk az, hogy ne érezze senki úgy, hogy Pozsony egy rossz hely, csak azért, mert nem ismeri a szomszédait.” – mondja Lengyel Diána, aki szintén a kezdetektől aktív.
„Van két hely a belvárosban, kis kocsmák, ahol az összes pincérnő/pincér magyar, így mindig tudod, hogy ezeken a helyeken tuti az anyanyelveden szólnak hozzád, még ha nem is ismersz senkit. Főleg szerdánként illetve hétvégén járnak ide magyarok” – meséli Denisza, aki ismerkedőesteket is szervez.
Az első hivatalos ismerkedős estünk két évvel ezelőtt volt és azóta is 2 havonta megszervezzük, ahová sok új arc benéz és összebarátkozik más magyarokkal. Nem csak jó barátságok, de sok párkapcsolat is született. Miénk volt az első” – mondja Denisza, aki párjával, a szintén Pozsonyban dolgozó magyar férfival egy ismerkedős esten találkozott először. „Vannak külön csajos estek, működik a ”sportklub” heti szinten röplabda, foci, squasch. Gyakran szervezünk tábortüzes sütögetést a Vaskutacskán. Járunk túrazni az Alpokba, kirándulni Erdélybe, Balatonra, Olaszorszagba, az idén Horvatországba szerveztük a nyaralást. Vannak olyan rendezvények is, amit nem mi szervezünk de összebeszélünk többen a csoportunkból és megyünk, ilyenek a koncertek vagy fesztiválok, pl. Gombaszögi tábor vagy a borfesztiválok. Amire még jó a csoport, az az, hogy ha bárkinek bármire szüksége van, például lakást keres, orvost, fodrászt, festőt, autóiskolát, jó éttermet vagy akár csak el akar adni valamit (koncertjegyet, mézet, saját terméket) ír pár sort a facebook oldalunkra és segítsuk egymást! Ha valaki moziba készül, vacsorázni, otthon palacsintát vagy foghagymalevest főz, rákérdez az oldalunkon és mindig akad partnere, gyakran akár 1-15 ember is, aki vele tart. ”
A facebook posztból lett polgári társulás azért lett ennyire sikeres, mert egy magyar közösseéget alakított ki Pozsonyban. Mindenkinek meg van a saját sztorija, mindenki azért jön ki, mert valamit keres. Barátokat, párt, közösséget. ITT lehet csatlakozni.
