Szeged. Kübekháza. Egy dokumentumfilmet készítő holland csapattal a határmenti falukat járjuk. Minden érdekli őket, ami a 89 előtti időszakhoz köthető. Ők forgatnak, én meg segítek nekik. Történeteket gyűjtenek, oral history, hogy megmaradjon az utókornak. Voltunk pár kocsmában, temetőben, de a legjobb „riportalanyt” egy kis falu fitnesstermében találtuk. Ancsa 55 éves és elmondta, hogy sokkal jobb volt az élet, sokkal több pénzük volt a komcsik alatt. „Havonta átvittünk a románokhoz egy szatyor óvszert és antibébit, tudja mi az? Hát a fogamzásgátló! Náluk az sem volt Ceausescu miatt. A fiatalok úgy vitték, mint a cukrot! Na, abból jó pénzünk lett!”
XXX
Hármashatár. Kübekháza. Annyira nagyon jó ismét bakancsot viselni, napokig koszos farmert és kényelmes meleg pulcsit. Végre olyan anyagon dolgozom, amit nem Budapesten írok. Itt senki sem píszí, nincsenek hosszú, fárasztó nyilatkozatok, hanem jóindulatú emberek, akik kerek perec elmondják, hogy mi történt. Közben megvendégelnek, házis sütivel és forró teával kínálnak. Elmesélik, hogy jó volt a termés, a szomszéd kutya megellett és biztatnak, hogy egyek még a sütiből, mert sovány vagyok. smile emotiElég jó hely ez itt…
XXX
Hármashatár. Románia, Szerbia és Magyarország. Kübekházáról indultunk megnézni a kerítést, készítettünk pár vágóképet és úgy terveztük, hogy a katonákkal és rendőrökkel is forgatunk majd. Pár nappal az érkezésünk előtt zuhogott az eső, így a ragacsos sárban gyalogoltunk a kerítés felé. A kis falu polgármestere is velünk tartott, szerintem teljesen hülyének nézett minket, de megszokta már ő is és a falusiak is a sok fura újságírót. „Velem a francia tévé készítet interjút” – mondta egy helyi arc, amikor meglátta a kameránkat. Ilyen idők ezek, bárki kiélheti az exhibicionista igényeit a határmenti lakosok közül…
Gyalogolunk a határ felé, cipeljuk a statívot meg a koffernyi kábelt és vacakot, hogy minőséges felvételeket tudjunk készíteni. Én teljesen ellene vagyok a sok kütyünek, a fenének ennyit cipekedni, amikor egy okostelefonnal felvehetnénk az egészet, mondom is a lányoknak, de ők hajthatatlanok. Bandukolunk a semmi közepén, a Szerb oldalon bemérnek minket hőkamerával és megjelenik a határőrség autóval, mondják, hogy értünk jöttek. Minden újságíró ilyen szívélyes fogadtatásban részesül? – kérdezem a fiatal fiúktól, akik annyi minden érdekeset meséltek, de arra kértek, hogy ne írjam le. Paracsot kaptak, hogy nem nyilatkozhatnak a médiának és nem beszélhetnek a munkájukról senkinek.
Az ismerős dilemma: jó ember legyek, vagy jó újságíró? Az előbbit választom, történetüket csak a naplómba írom.
Ott állunk a kerítés végénél a polgármesterrel, aki mélyen vallásos ember, mondja, hogy bántja, hogy az egyház nem áll fel és nem védi a szegényeket, menekülteket. „Ha már idetették ezt a nagy kerítést, legalább egy nagy kaput nyissanak rajta!” – mondja Molnár Róbert.
Fázunk, fúj a szél, hideg van. Míg az operatőr képeket vesz fel, addig a határőrökkel beszélegetünk. Az egyik domb tetején megjelink 5 őz. Néznek minket, aztán elszaladnak.
XXX
Szegeden találtunk egy remek airbnb-t, a tulaj büszkén mesélte, hogy az egész nyáron újságírók szálltak meg nála, a világ minden pontjáról érkeztek. „Múlt héten orosz tévések voltak itt nálam és a haveromnál szállt meg az Al Jazeera. Ők nagy stábbal voltak, nekik nagyobb lakás kellett”. – mondta. Szegedről jártunk Kübekházára, kicsit bántuk is, hogy nem a pici faluban foglaltunk szállást. Minden reggel az odavezető úton holland kollégáim áradoztak, hogy milyen szép, nyugodt, békés vidék ez, Hollandia zsúfolt, a városok és falvak egymásra nőttek, ez is egy érv a bevándorló elleneseknek…
Kübekháza meseszép kis falu, tóval és híddal, mézeskalácsházzal, country klubbal és süti sulival.
Működik egy központi konyha, ott főznek az ovodának, iskolának és nyugdíjasoknak. Ami megmarad, azt a szegényeknek adják. A szociális házba lehet menni mosakodni, meleg víz és zuhany várja a rászorulókat. Ha a falu lakosai közül valaki komoly problémával kerül kórházba, azt a falu polgármestere meglátogatja. Minden újszülött babát személyesen köszöntenek a faluházban.
Mindenki előre köszön…
A polgármester kialakított egy menedéket, ha a faluba érkeznének bevándorlók, azokat meleg teával, étellel fogadnák. „Erre nem volt szükésg, ha idáig nem jöttek, most a kerítés miatt biztosan nem fognak.” mondta egy fiatal férfi, akivel interjút készítettünk „mondtam az asszonynak, hogy tévésekkel beszélgetek. Mondta, hogy menj, legyél filmsztár!” smile emoticon
Budapest. Hazafelé taxival jöttem, a sofőr egész úton a bevándorlókról mesélt „Nekem 5000eurót ajánlott egy család, hogy vigyem át őket Bécsbe. Én féltem, nem vittem el őket sehova. De sok olyan kollégám van, akik nagyon jól bekerestek az elmúlt hónapok alatt. Volt, aki lakást tudott venni.”