Hóesés, hétfő, M1. Úton Budapest felé. Az autónk megpakolva, kacsazsír befőttesüvegben, ajándékba kapott tűzoltóautó, vajkai tojás, két koffernyi szennyes. A rádióból a hójelentés hallatszik, „torlódás, lezárás” – csak a szokásos, minden hóhullásnál ez megy. Elhagytuk Győrt, alig látunk ki az ablakon, egyszer csak észrevesszünk egy szőke fickót az út mentén. Stoppol. Piros Converse cipőben. A fiatal fiú vacog. Megállunk mellette, mondjuk, hogy szálljon be, elvisszük egy darabon.
Német diák, haza kell érnie, a barátaival találkozik az autópálya egyik benzinkútjánál,ők viszik egészen Hamburgig. Először azt hittem, hogy olyan belvárosi hipszter, aki azért visel vászoncipőt, és nincs rajta rendes télikabát, mert menő. Amint cinikusan megjegyzem, mondja, hogy olyannak ajándékozta, akinek nagyobb szükésge volt rá.
– Görögországból jövök, barátaimmal a menekülteket segítettük. Nagy hideg van, kezdődnek a fagyok, gyerekek fáznak, dideregnek, borzasztó volt látni. Felkészültünk arra is, hogy az út mentén megfagyott testeket látunk. Próbáltunk segíteni, adományokat osztottunk, a cipőmet és a kabátomat is odaadtam. – mondja és dől belőle a szó. A benzinkutas maradék kávéval kínáljuk, azzal melegíti a papírpoháron a tenyerét.
– Most haza kell jutnom, egy barátomhoz megyek, mert az én lakásomban is egy menekült van…
– Azt ugye tudod, hogy ha papirok nélküli, fiatal arab fiú van nálad, akkor a helyi titkosszolgálat megfigyelhet? – kérdezem tőle. Botond a szemöldökét húzza, ismerve a BND lelkes működését…
Aztán a német fiú kiszáll, lassan beérünk Budapestre. A facebookon megjelennek a szilveszteri horrorról szóló beszámolók.
Egy ideig Egyiptomban dolgoztam, ahol az összes nő kollégám beszámolt erről. A taxis úgy ad vissza, hogy megsimogatja a női kezet, a pályaudvaron megfogják a nők mellét, fenekét, hozzájuk dörgölőznek és cuppognak. Egy ideig azt hittük, hogy ez csak a nyugati nőknek “jár”, de később kiderült, a fejkendőt viselő lányok ugyanúgy megkapják, mint a csadort viselő nők is.
Pár hónapja interjút készítettem Mona Eltahawy egyiptomi-amerikai újságíróval.
Mona Angliában nevelkedett, 15 évesen került Szaúd-Arábiába, ahol szülei az egyetemen dolgoztak. Könyvében úgy ír erről az időszakról, mint amely felszínre hozta benne a feministát. A mindent átható szabályok az országban gondoskodtak erről: a nők nem ülhetnek volán mögé, nem érintkezhetnek férfiakkal és hosszú csadorban léphetnek csak utcára. Ekkor járt először zarándoklaton a Kába kőnél Mekkában. A muszlimok számára szent helyen, amikor imát mormolva haladt a nagy tömegben családjával, valaki megfogta a fenekét. A rengeteg ember közt nem tudta, hogy ki lehet az, aki folyamatosan tapogatja. Aztán, amikor a zarándoklat azon részéhez érkeztek, hogy a férfiak után a nők is megcsókolhatták a követ, egy rendőr alattomban megmarkolta Mona mellét.